Amikor először hallottam a támogatott német nyelvi kurzusokról, izgatottan vártam a lehetőséget, hogy részt vehessek rajta. Mindig is tudtam magamról, hogy nem vagyok a tanulás nagy barátja, és sokszor hajlamos voltam a lustaságra ezen a téren. De most elhatároztam, hogy változtatok ezen, és mint egy kisangyal, elköteleztem magam a tanulás mellett.
A kurzus előtt reménykedtem abban, hogy nem csak a nyelvi készségeimet fejleszthetem, hanem új barátokra is találhatok, akikkel gyakorolhatom a németet. Sajnos a valóság nem egészen úgy alakult, ahogyan reméltem.
A folyamat kezdetben egyszerűnek tűnt: kiválasztottam egy iskolát, ahol támogatott német kurzusokat tartottak. Mivel akkoriban munkanélküli voltam, az iskola és a munkanélküli iroda gyorsan lelevelezte a részleteket. A következő lépésben szintfelmérő tesztet kellett kitöltenem, amely alapján beosztottak egy már 3 hónapja folyó csoportba.
A kezdeti lelkesedésem hamar darabokra hullott, amikor is szomorúan tapasztaltam, hogy az osztálytársaim 70%-a nem tanulni jár ide, hanem azért, mert így juthat különböző segélyekhez, amivel nem is lett volna baj, amennyiben csenben meghúzzák magukat, de természetesen nem így lett. Hol a hangos nevetéstől zsongott a terem, hol pedig a kiabálástól, így gyorsan elment a kedvem az iskolától.
Minden tiszteletem a tanárnőé, aki bár nagyon fiatal volt, határozottan próbálta kezelni a helyzetet és fegyelmezni az osztályt, de sajnos teljesen sikertelenül.
Nagyon sajnálom, mert egyébként szuper iskola lett volna, rengeteg lehetőséggel. Az iskola nyílt napot szervezett, ahol különböző szakmákról tájékozódhattunk. Sok cég és dolgozó érkezett erre az eseményre, és különösen tetszett, hogy lehetőségünk volt velük beszélgetni.
Viszont az osztály rossz hangulata annyira elvette a kedvemet, hogy a B1-es nyelvizsga megszerzése után, bár az iskola felajánlotta, hogy elintézi a támogatásomat a B2-es nyelvkurzusra, én nem éltem ezzel a lehetőséggel.
Később úgy döntöttem, hogy beiratkozom egy magán oktatásra, hogy megcsináljam a hőn áhított B2-es nyelvizsgámat. Ez az iskola szuper volt, mindenkinek fizetnie kellett, így kizárólag azok vettek részt rajta, akik tanulni akartak. Az osztály fegyelmezett volt, és valóban mindenki kizárólag a tanulásra koncentrált.
A kedvenc tanfolyamomra évekkel később bukkantam rá teljesen véletlenül. Ha érdekel, akkor kattints ide a cikk elolvasásához.
